B.A.P LOE 2016 (Milánó) ♥ 3. rész~

Na tehát itt vagyok, hogy befejezzem ezt a kis utazást. Ahogy vége lett a Baby-nek, tudtuk persze, hogy itt a vége a koncertnek, de nehéz volt otthagyni a dolgokat... na de hát összepakoltunk, és elmentünk EGY HELYRE... ahol megláttuk, milyen durván leégtünk. A Szandinak csak a kezei, de azt mondta, az nagyon fájt neki, nekem meg hát... mivel a sorban nagyjából takartam magam a kabátommal, meg szemüvegben voltam, ezért az arcomon CSAK az orrom égett le, gy néztem ki, mint RUDOLF!! xDDDD jajj... meg a mellkasom, kicsit a nyakam, és a kezeim is leégtek. Nekem is eléggé fájt, de hát megérte, na... Vicces volt, hogy a Szandival egyébként a mosdóban már elkezdtük kitárgyalni a történteket, ezért folyamatosan mentek be előttem az emberek, már rám kellett szólni, hogy most megyek-e vagy mi van ^^"
Aztán, amikor itt végeztünk, leültünk a bejáratnál meghúzódva, hogy megvárjuk a többieket, és ekkor, odajött egy olasz biztonsági őr néni, hogy fkehgo fe qgjeqgoe ja, szóval kb ennyit értettünk... és mondtuk neki angolul, hogy hát nem értjük, ha lehet angolul... erre integet, hogy no no, inglis noo no... odahívott egy pasit, szintén biztonságit, hogy inglis? Pasi is integet, hogy ő sem érti... Odahívtak még egy nőt, az sem... aztán fogták magukat, és inkább ott hagytak minket ._. Azért vicc, hogy ennyire nagyon nem beszéltek ott angolul... a sorban állásnál sem igazán, meg a jegyosztásnál sem, szóval nem is értem o.O FB-n az eseménynél meg mindent kommentáltak szépen angolul xD
Na de gondoltuk mi, hogy talán rossz helyen vagyunk, és ki  akartak küldeni a kapukon is kívülre, szóval kimentünk, és ott vártuk a többieket, lassan jöttek is, volt aki már az első busszal elment vissza a vonatra... Mi megvártuk a többieket is, és gondoltuk HÁTHA szerencsénk lesz, és láthatjuk a fiúkat, amikor elmennek a helyszíntől >w< de mikor már az összes rajongó elszivárgott, már sejtettem, hogy itt nem lesz semmi, hisz elég érdekes lenne, ha csak nekünk jutna eszünkben, hogy megvárjuk őket... na de kb 10 óra valahány perckor... elindultunk 5-en vissza, 3-4-en még tovább vártak... 12-kor értünk vissza kb a reptérre, és kerestünk volna valami harapni valót, de nekünk minden drágának tűnt, így nem vettünk semmit, csak Matykó egy adag forrócsokit, aztán leültünk valahova... ami később nem tetszett, főleg, mivel Matyi nem tudott ott aludni, így a kis kávézó asztalaihoz ültünk, ahol nagyjából rá tudott dőlni az asztalra, de miután szundított egyet, mondta, hogy ez sem kényelmes. Voltak ilyen márványból kialakított pad félék is, elküldtük oda, nem volt messze tőlünk, hogy aludjon ott, hisz más is így tett... nem egyedül mi csövültünk ott, időnk az volt, ugyanis a gép 8.15-kor indult haza. Szóval ő elment alukálni, a Szandi meg talált ingyen wi-fit, azon nézegetett videókat, meg twitter, insta, meg ilyeneket... én pedig elkezdtem lejegyzetelni az emlékeimet, ugyanis NAGYON hajlamos vagyok a koncerteket elfelejteni... most viszonylag sok dolog megmaradt, a dalok is, meg jó pár pillanat, és ennek örülök. Jól tettem, hogy leírtam a dolgokat, de persze nem lehet mindent leírni, amit az ember érzett, mert lehetetlen...

"Mindenki kitömi a pixelek közti réseket a saját emlékeivel, érzelmeivel, és kicsit elszorul a torkunk, amikor arra gondolunk, hogy véget ért az egész."

Mondtam a Szandinak, hogy kiderül ma, hogy sikerül-e megdöntenünk a rekordunkat (nem tudom igazából mi volt a rekordunk...), és fennmaradni több, mint 24 órát. Hát ő feladta kb 23-23 és félnél, és elszundított, én meg még mindig írtam, kicsit kezdtek lemenni a szemeim, de ahogy elmentem a mosdóba, felébredtem, és kábé szökdelve mentem vissza az asztalhoz. Nem tudtam elaludni, így csak nézelődtem, néha felkeltek mögöttünk a többiek is, de ők is próbáltak aludni, így csak elvoltam magamba, zenét hallgattam, írogattam, visszagondoltam, vigyorogtam... Még akkor is nehezemre esett elhinni, hogy tényleg ott voltam... annyira jó volt... Számolgattam a perceket, hogy mennyivel léptem túl a 24 órát... hát egész reggelig nem aludtam, bár amikor sorban álltunk a csekkoláshoz, akkor már elég morcos voltam, és fáradt, a buszon már majdnem végem lett, főleg, hogy ott is csak vártunk, vártunk, hogy menjen már ahhoz a rohadt géphez... A hangom meg már olyan volt, mint akinek be van gyulladva a torka, bár én azt hittem, durvább lesz, mert nagyon sokat sikítottam a koncerten háhá... a dalszövegeket is kiabálva énekeltem, de egész jól bírta a hangom, durva~~

 Aztán ahogy leültem a gépen, tudtam, hogy én úúúgysem látok majd semmit, mert visszafelé is én kaptam a folyosó melletti helyet... ekkor már 29 órája fenn voltam... a szemeim már mentek le ott ültemben, de amíg el nem indult a gép, nem akartam aludni. Felszállás után viszont elszundítottam, kb fél órát aludtam is, szóval egészen nem lett meg a 30 óra ébrenlét, de azért nem volt semmi, és szerintem elég jól bírtam, ahhoz képest, hogy se kávét, se kólát, se semmi koffeineset nem ettem/ittam. A leszállás után hátrahagyva Milánót, meg mindent, elmentünk busszal meg metróval Matykóékig. A metrónál találkoztunk még Smilry-vel, mint kiderült, majdnem egy helyre megyünk, csak ő egy megállóig tovább, szóval addig együtt utaztunk, majd elbúcsúztunk. Remélem látjuk egymást legalább jövőre *-*

Na de szóval... Matyiéknál lezuhanyoztam, meg egy kicsit vegetáltam, és útnak is indultam haza-felé. Szandótól is elköszöntem, mert ő busszal ment haza, kicsit később, mint én. Az én vonatom fél 1-kor indult. Pont az ismerősünk volt a kalauz, szóval még volt is kivel beszélni az út vége felé. Néha a vonaton is beszundítottam, de csak 5-5 percekre, szóval semmi jelentős alvás nem volt egészen este 10-ig... Zalaegerszegen anyáékkal találkoztam, elmentünk vásárolni, majd haza, és megmutogattam a szerzeményeimet, de hát... ja. Én jobban örültem nekik, maradjunk ennyiben x3
A világítómnak nehezen találtam helyet... ha még bővül a gyűjteményem, már nem is tudom, hova fogom tenni, de lehet, hogy egy nagyobb átrendezést fog igényelni a szobám ^^
És anya még a csészét is a szobámba akarja száműzni.. de hát HOVA!

Nya majd lesz valami. Mindenesetre ez volt életem eddig legboldogabb két órája (kb)... Annyira nagyon örülök, hogy elmentem, és nem hagytam ki, és... el sem hiszem, hogy egy hete! megtörtént... Hatalmas élménnyel gazdagodtam. Nagyon szeretem ezt a bandát, és remélem, ameddig csak lehet, támogathatom is őket. Szeretném, hogy így legyen. Nagyon nagy erőt tudnak adni az embernek, sokan nem is hinnék... Nagyon jó hangulatot csináltak, nem voltam szomorú. A legtöbb koncertet úgy hagytam ott, hogy "ajj, ennek is vége... vége egy álmomnak.." DE ezt úgy hagytam ott, hogy "MEGTÖRTÉNT!!! Ott voltam, és ez még csak a kezdet!" Igen, remélem, jövőre is sikerül elmennem, talán a következő években ide is jönnek, én igyekezni fogok, hogy észre vegyenek minket, de ha nem is, akkor is elmegyek értük. Megéri... nagyon is megéri ♥
Végezetül itt hagyok egy képet, amit nem mi csináltunk, de egy szép pillanatot örökít meg (számomra legalábbis)... Yongguk a mi zászlónkkal ♥

Köszönöm Bang-úr, hogy ilyen jó emlékeket őrizhetek *-*