Nem baj, van egy így... Tehát február 22-én reggel vonattal mentem Pestre, és úgy volt, hogy csak egy napra. Ez azt jelenti, hogy a 7-es busszal jöttem volna haza... >< a napom eleve nem indult túl jól. A torkomon a pici bibi kicsit begyulladt, és nagyon rossz volt >< szóval fájt egész úton '^' aztán 11.30-ra beértem a Délibe, ahol egy külföldi férfi útbaigazítást kért, és úgy ahogy, de segítettem neki ^^ Aztán vártam kicsit a metró kijáratánál, nem sokat... és jött Vigyó és Humyka *-* 1 hónapja volt akkor, hogy nem jártam Pesten, már hiányoztak >w<
Elmentünk az Aréna Plázába, és kicsit gondolkoztunk, hogy mégis mi a vihart csináljunk... lassan Dantuska is megérkezett. El lett döntve, hogy megnézzük a 47 ronint. 14.00-kor kezdődött, ha emlékeim nem csalnak. Elég jó film volt *-* Nem azt mondom, hogy végig izgultam, meg rágtam a körmöm, de lekötött azért rendesen ^^
Ezután pedig kimentünk a teraszra, és néztük a jégkorizókat, miközben jó magyar slágerek mentek :D Ámokfutók, meg ilyenek cx
Ezután ültünk kicsit, majd kiindultunk a villamosra, ami hivatalosan 6.38-kor ment volna. 6.36-kor odaértünk, és néztünk, hogy mikor jön ._. 6.40-kor még mindig csak néztünk... aztán 6.44-kor is ._. És ekkor befutott a villamos, ami már 6.46-kor indult el ._. Igazából az is 6.48-ra volt írva, de kitérdekeeel? Hát a hülyegyerek várjon a következőre. Na mindegy, Dantuskától itt köszöntünk el, és a villamoson csücsülve számolgattam. Valószínű, hogy nem érem el a buszt... Na de azért próba szerencse... leszálltunk 7 előtt pár perccel a villamosról, ahonnan még jó pár perc lett volna a Népligetig. Hát elsétáltunk odáig, de már feladtuk, hisz egyértelmű, hogy nem értem volna el a buszt... tehát akkor menjünk a srácokhoz. Oké, villamos megvan, de nem megy el a végállomásig különböző okok miatt... akkor futni kell a HÉV-re. Futottunk... lekéstük ._. vártunk fél órát... én már tök készen voltam. Sehol sem volt úgy megbeszélve, hogy nem megyek haza, és ott kéne aludnom valahol, tehát kellemetlennek éreztem a helyzetet. Nem szeretek teher lenni, azon a hétvégén meg egyébként is kicsit lehangolt voltam.
Na de a következő járatra felszálltunk, ééés... a HÉV nem megy el a végállomásig, sőőőt! Dunaharasztin le kell szállni D: OH GOD, WHY?! És akkor telefon ide-oda, mi merre hány méter... egy sötét kis izén kellett végigmennünk, aztán -nemtudom mennyit sétáltunk, de nagyon sötét volt- mikor kiértünk az útra, várt ránk Vigyó bátyja.
Lekésni a villamost, a buszt, a HÉV-et, és akkor még az se megy el végig, ameddig kéne. "Nem az én napom" - gondoltam.
Másnap pedig 12 óra utáni vonattal mentem haza. Oda kivittek kocsival, aztán elfoglaltam a helyem, és mikor kigurultunk a Déliből, nekiálltam rejtvényt fejteni... ja, csak elfelejtettem, hogy azelőtt nap kifogyott a tollam, így két betűt leírtam, és aztán semmi ._. szóval Zalaegerszegig bámultam ki a fejemből. xD Amikor pedig odaértem, rohantam a buszra, hogy hazamehessek már. Tiszta feszült voltam. Dunno why. Tehát futottam, egy pirosnál megálltam, megint futottam, és ott ment el a kib***tt orrom előtt a buszom! Hát azt hittem, hogy ott összetörök darabokra ._. Egy-másfél óra múlva ment a következő. Tiszta ideg lettem xD Jártam pár kört a Plázában, fájós torokkal majszoltam a zabfalatkákat, amit Humy anyukájától kaptam. Nyelni alig bírtam, de iszonyú éhes voltam... Felhívtam anyát, aki közölte, hogy rántott husi van otthon. Erre én: T___________________T Nandeeee?!
Lassan hazaértem, még sétálni is kellett fél órát, aztán beestem az ágyikómba, és pihipihi -p-
Február 22-ét szebb napnak képzeltem el. Mondjuk jól éreztem magam az elején, meg a végén, de az a köztes rész, az valami katasztrófa volt *^* Tanulság: mindenhova indulj el fél órával előbb! xD Sosem tudhatod, hogy a kedves járat jól jár-e, a közlekedési viszonyok neked kedveznek-e, meg stb.
