Lefordítottam... mert ahogy hallgatom, csak visszagondolok, és úgy éreztem muszáj. Most pedig megosztom itt a "nagy" közönséggel ezt a kezdő fordítást. Imádom ezt a dalt... és a zenekart is.
Tündéridők emléke
Nem tudom elrejteni a szívem remegését
Vagy a vágyakozás érzését
A visszhangzó óra, nem tudom kitölteni
Az üres időt
A szívem és az érzéseim csillapodnak, mintha az eső apróra törné őket
Milyen mélyre fognak süllyedni?
Elbúcsúzom, egy jel az indulásra
Azért, hogy mindent teljesen hátrahagyjak
Nem számít, hányszor csukom be a szemeim,
Nem fognak eltűnni....
A múlt emlékei
Közel nyomódva az ablakhoz
Képtelen vagyok megállítani a könnyeim
Ahogy visszaemlékezek
Nem fogok örökké rád gondolni
De ez a szerelem volt a legnagyobb történet
Még ha én vagyok az egyetlen is ebben a pillanatban
És téged elloptak tőlem
Az idő veled, félig álomban telt
Az emlékek, amik szerelemmel vannak körülvéve
Úgy érzem, mintha örökké elmúlnának
Nem fog visszatérni, igaz?
A látnivalók, amiket te mutattál nekem, tündérek és festmények
Elpakolom őket ebbe a kinyithatatlan dobozba
És lezáratlanul hagyom.
