Yume itt van
~5 napra eltűnt a fekete cicánk, és nem úgy nézett ki, mintha enni néha visszajött volna, ráadásul az eltűnése előtti napon kicsit furcsán viselkedett. Nem futott oda, ha hívtuk, pedig MINDIG odajött hozzánk, nagy nyávogások közepette, dörgölődzött, meg minden. Na de... volt egy hatalmas vihar, és a mama meg a mi házunk közt valamit összekuszált... éjjel lementünk megnézni, hogy mégis mi ad ki szörnyen hangos pattogó hangokat. Ahogy hallgatóztunk, egyszer csak meghallottunk egy extra halk "mau"-t! Fél órán keresztül szólongattuk, kerestük, már mindenhova be- és felmásztunk, hogy merre lehet, és egy idő után már a nem adott jeleket T-T Aztán épp kezdtük feladni, mikor mögöttünk megjelent egy fekete kis árnyék. Odamentem, és megláttam a nagy sárga szemecskéket, és júúúj azonnal felrohantam vele, CSUROM VÍZ volt! 〳 •́ ﹏ •̀ 〵 Szeeegény! Olyan csont sovány volt, hogy biztos nem evett semmit, mióta eltűnt◞‸◟ Pedig hatalmas zabagép. Aztán tettem ki neki enni, törülközőt, inni, mindent, de nem evett, nem ivott :c A szájára kentem a tejet, de semmi... Másnap kijött hozzá a doktorbácsi, kapott két szurit, megetette, megitatta fecskendővel ;.; Aztán hozott neki cicavitamint, azt is kapott... Tegnap mi is fecskendőből itattuk, de minden kaját kiköpött T.T De azért a vitamint sikerült beletuszkolni. Ma anyáék voltak vásányi' cica kaját, és vettek Félix JUNIORT! Hát mondom ezt elolvasom, hogy miért is junior (*ﾟﾛﾟ) Azt mondja... ellenállhatatlan.. sok-sok vitamin... okémegyekésmegetetemaPamacsot! (*•̀ᴗ•́*)و ̑̑
Szóval lefutottam, kibontottam a tasakot, és a cica rohan a tálhoz o.o kiskanálból adtam neki egy kicsit, és MEGETTE! Kérte a többit... és evett! Olyan jó volt látni, hogy ez a csont és bőr cica hogy falja az ételt! Remélem meggyógyul! ^^
Molyon nemrég kaptam egy olyan feladatot egy kihívásnál, hogy olvassak disztópiát. Hát nem sűrűn olvasok ilyet, szóval meggyűlt vele a bajom ≧◇≦ Egyik sem vonzott annyira, de végül nekiálltam a Majd újra lesz nyár... c. könyvnek. Elolvastam. Szörnyű volt. Az utolsó nemtudomhány oldalt úgy olvastam, hogy "na még ezt az oldalt... még ezt... ez az utolsó... na jó, egy utolsó fejezetet... még egyet... ó, wat, vége van?!" haha Utálom a háborút, meg ilyenek, de annyira szurkoltam a szereplőknek, hogy minden sikerüljön T.T Szomorú volt egy gyermek szemével látni az egészet, meg hogy mindennek ellenére milyen bátran és okosan viselkedtek.
Aztán ma megnéztem a filmet '-' Hát... no comment! TELJESEN össze lett kuszálva. Utálom, amikor tök más dolgok történnek egy filmben, mint a könyvben.
A könyvben 4 tesó volt, a filmben 3...
A könyvben nem halt meg senki a srácok közül, a filmben igen.
A könyvben nem ismertük a srácot, akit lelőttek, a filmben igen.
A könyvben Piper egy nagyon okos kislány volt, a filmben meg...
A könyvben nem volt ilyen idegbeteg Daisy, a filmben meg első pillantásra unszimpatikus lett.
A Percy Jackson és a blabla sorozatnak tegnap fejeztem be a negyedik részét. Filmben megnéztem az első részt... hát az sem tetszett o.O Kiakadtam, már csak azon is, hogy hogy néz ki Grover. Holvannak a szarvacskái? A sapija? Ezt küldetés után szerezte meg, hát okééé~~ Annabeth! Hol a sapkája? Hol a nyaklánca? Tudom, apróságok, de a könyvben ezeknek volt szerepük ಥ_ಥ Nem tetszett az egész, na! A másodiknak már nem is volt energiám nekiállni. Lehet, végleg fel kéne adnom a filmezést lol (⌣_⌣”)
Doramázni kéne, mondjuk valami Yamapi főszereplőset kéne keresnem (●′▾‵●) ♥ kyaa~
