B.A.P LOE 2016 (Milánó) ♥ 1. rész~

Egész addig nem mertem azt mondani, hogy ott leszek, míg nem ültem ott a kis helyemen a PalaYamamay-ban. De most már kimondhatom, leírhatom... legszívesebben kiáltanám, hogy igen, ott voltam! Most pedig leírok ide, amit csak tudok, hogy soha ne felejtsem el legalább a történteket (néhányat, amire még emlékszem az érzelmek túlcsordultsága miatt)...
Utazás: Pénteken mentem fel Pestre, Szandival a buszon találkoztunk, mázli, hogy sikerült pont egy olyan páros mögé ülni, akik PONT Balatonszentgyörgy előtt szálltak le, szóval beültem a helyükre, aztán jött a Szandi, é volt helye mellettem *-* Mivel szilveszterkor találkoztunk utoljára, megdobtuk egymást a szülinapi ajándékainkkal. Egy bögrét kaptam, amire ő rajzolt egy Matokit, és a B.A.P feliratot, plusz egy cuki hajgumit, aminek fülei vannak *o*

Matykó kijött elénk a Népligetbe, elmentünk enni venni, meg blabla... nála alukáltunk, este 10-11-kor sikerült csak aludni menni, pedig korábban akartunk. Fél 4-kor keltünk a Szandival, legalábbis akkorra állítottam ébresztőt, de én már 3-kor felriadtam, hogy mi van, ha szombaton nem szól az ébresztő, és mi van, ha már rég elaludtunk, és blabla, úgy éreztem, már túl sokat aludtam... pedig Matyi is állított ébresztőt, csak 3.45-re, szal' talán nem késtünk volna el akkor sem, ha az enyém nem szól. Negyed ötre mondta anyu barátnője, hogy eljön értünk, és kivisz a reptérre, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok ♥ A forgalom sajnos vacakolt hajnalban, így kicsit később érkezett, és futottunk már a gépre, mert azt hittem, tök elkésünk, de azért az utolsó 10 percben beértünk kb rendesen ^^ Budapesten nagyon jól elnavigálnak a gép felé. Nos, ez volt az első repülésem, meg hát mindhármunknak, szóval nagyon izgultunk. A kapunál becsipogtam odafele, visszafele ugyanannyi és ugyanaz volt rajtam, és nem csipogtam, no mindegy >w<

Szóval felszálltunk a gépre, 6 órakor indult... Matyi ült az ablak mellett, Szandi középen, én meg hát szélen a folyosó mellett. Semmit nem láttam kb a tájból, csak sok-sok bárányt de szerencsére a többiek azért fotóztak, és nekem már az külön élmény volt, hogy fenn lehetek az annyira nagyon imádott égen lol. Komolyan, mondtam már, hogy szeretem az éget bámulni? Szerettem volna megérinteni a felhőket （♡⌂♡）Ja és persze voltam olyan okos, hogy pont a telefonom hagytam otthon. Mármint azt, amivel fotózni szoktam, amivel telefonálok, az nálam volt! A repülésben a felszállás nekem jobban tetszett, mint a leszállás, hirtelen csak úgy felgyorsult a gép, beleragadtam az ülésbe, és szálltunk (♡⌓♡) Aztán többet nem nagyon éreztem a leszállásig, csak ültem, mint egy zsák krumpli, és hallgattam, ahogy Matyi meg Szandi sikoltoznak (na jó, nem olyan durván) mellettem, hogy hűűű deszép, aaaw, dejólnézki, NÉZZODA!, meg fordulunk, jajj ne, ez olyan rossz érzés... Aztán a leszállásnál olyan furi volt, szintenként ereszkedtünk, ami valami olyasmi érzés, mikor a nagy bukkanókon ugrat az autó, csak hosszabb ideig. Nekem tetszett.

Az odaérkezés: az előre lebeszélt 28 magyar fanból csak 18-at számoltunk, mikor megérkeztünk, de volt egy csapat, aki köszönés nélkül elhúzott mellettünk, szóval elindultunk így... (mivel a 3 buszból amúgy is csak ennyien szálltunk ki, nem volt más tennivalónk, direkt egy csoportban vártuk, hogy csapódik-e oda valaki) A vonatra vettünk jegyet, de már az is egy macera volt, mert nem tudtuk milyen jegy kell... aztán nagy nehezen eljutottunk a vonatig, ahol nem voltunk biztosak benne, hogy az megy-e a Busto Arsizio-ra, de egy lány megkérdezte, és igen, szóval felültünk, vártunk, páran bemutatkoztunk egymásnak, elbeszélgettünk, leszálltunk, és vártuk, hogy 9-kor jöjjön a beígért busz a K-pop Agency-től... hát már össze-vissza aggódtuk magunkat, hogy rossz helyen vagyunk, vagy mi, mert már negyed 10 is elmúlt, mikor nem jött semmilyen busz, csak helyi járat, és néhány külföldi azzal ment el. Amúgy mi érkeztünk oda először. Egyszer csak, miután már megkérdeztük az információn, hogy a Busto Arsizio Nord-on vagyunk-e, jött egy FEKETE! furgon... mi meg csak néztünk, kiszállt egy KOPASZ férfi, és mondta, h 8 embert eltud vinni. Mi meg gyanúsan méregettük, aztán mondta, h a k-pop agency rendezte a járgányt, a pala yamamay-hoz visz, ofc ingyen, erre beszálltak páran, majd két mennyből pottyant olasz is beszállt, hogy ők előttünk voltak itt o.O meg a fenéket, na mindegy... Aztán a következőbe beszálltunk mi hárman is, bár még mindig éberek voltunk, hogy merre lehet menekülni, ha átvertek xd azért fekete sötétített kocsival kicsit sem para, na mindegy... De mondta a pasi, hogy visszafelé már normális buszok fognak járni, és a helyszínen ki is tett minket. Ahogy beléptünk a kapunk, két baby fogadott minket, hogy milyen jegyünk van, és mikor mutattuk, mondták, hogy nem érvényes. én meg MIIIIIIIII???!! (O∆O) Aztán a másik mondta, hogy ne aggódjunk, csak ki kell váltani a nyomtatott jegyünkkel az eredetit, abban a sorban *mutogat egy kilométer hosszú sorra* Beálltunk, kb 1 órát potyogtunk a kapuig, Matyi majdnem állva elaludt xd Közben vitték fel a merch-es cuccokat a nagy dobozokban, én meg már erre csorgattam a nyálam.

Aztán megkaptuk a NORMÁL jegyet. Tök jó, hogy nem közölte senki, hogy a nyomtatott még nem a rendes, de mindegy >< Ezután kerestünk egy helyet, ahova letelepedhetünk. Voltak kitéve asztalok padokkal, és az egyikhez leültünk, és vártunk... Matyi el is aludt a napon, nagyon NAGYON meleg volt, már legyeztem szegényt, meg a kabátommal tartottam rá árnyékot, főleg, hogy az innivalóval takarékosan bántunk a mobilwc-k látványa meg a pénz miatt. Aztán megáttam egy lányt a dobozos világítókkal, és felcsillant a szemem, hogy máris lehet venni a merch dolgokból, szóval riadót fújtam, és ismét sorban állás következett, ismét hosszan, egy nagyon kedves csaj volt mögöttünk, aki állandóan ránkfújta a cigifüstöt, még az ajtóban is, mert gőzmozdonyként működött. Aztán a bejáratban bement elénk, olyan aranyos volt *-* namindegy. Szóval megkaptam az előrendelt világítóm, amit a bátyámtól kaptam szülinapomra *o* ♥ Meg vettem egy kendőt, amire már úúúúgy csorgattam a nyálamat. (｡’▽’｡)♡ Olyan menő, és igényes, és a csomagolása is tök jó meg wááá gekghoirsjops *nyugalom*

Ekkor a srácoknak írt levelet bedobtam a megfelelő dobozokba, és visszamentünk megsülni. Mellesleg akartam csinálni képet a levélkékről, bár nem voltak nagy durranások, de elfelejtettem, még a rajzról is, amit Himchannak adtam T.T Na de mindegy >< Így minden a mi kis titkunk marad hehe~

Ekkor  jött a legnagyobb fejetlenség, és a legnagyobb napégetés. A BABYK!!! nem a rendezők, a fanok! összegyűjtötték jegykategóriák szerint az embereket, és irányba is állították őket bemeneteli sorrendben. Ez is már órákkal a koncert előtt volt, szóval kicsit kiborultunk már, hogy megsülünk, már fáj a lábunk, unatkozunk, szomjasak vagyunk, a többiek fáradtak, meg blabla, amikor hirtelen mindenki sikoltani kezdett, mert pár kicsi manócska tűnt fel a távolban, azt gyanítjuk, a tagok voltak. Integettek kicsit, aztán beszélgettek, majd eltűntek. Ez kicsit azért változtatott a rossz kedélyállapotokon. Aztán a beígért 3-3.30-as bevonulásból lett 4 óra, majd 4.30, aztán valahogy akkor kezdett menni az eleje, de nagyon lassan, csapatonként. Mi 5 után nem sokkal voltunk benn, de senki nem mondta,hogy ki merre menjen, ezért szerintem a Rebels meg a Rebel plus simán keveredett, meg simán mehettünk volna még az Elitek helyére is, mert senki nem nézte, hogy kik vagyunk, és hova megyünk... de lelkiismeretesen (vagy ostobán?) a körülbelüli helyünket megcélozva leültünk, és vártunk még fél órát. A kilátás egész jó volt, csak a színpad egy részét kitakarta a fémszerkezet, ami a hangfalakat tartotta ;.;  A cuccoknak kicsit nehezen volt hely, főleg, hogy nem volt ruhatár se o.O Össze kellett kicsit húzni magunkat, de végre benn voltunk, és a kivetítőn ott villogott a "Where are you now?" felirat, és csak az járt az eszemben, hogy úristen, hol vagytok már, gyertek már T.T Olyan izgatott voltam, hogy percenként, vagy fél percenként néztem az időt, közben a baby-k már kántálták, hogy B.A.P, meg Saranghae ♥ Nekem már ez is élmény volt xd