Egyik nap csak úgy bementem a városba, és gondoltam tartok egy "könyvtári szemlét"... Jártam a sorokat, nézegettem a könyveket, mik azok, amiket a jövőben talán elolvasnék, vagy esetleg a bátyámnak, barátnőmnek, anyukámnak, mamámnak ajánlhatnék, stb... és miután bejártam az első 3 sort, azt hittem, nem találok semmit, amit abban a pillanatban úgy igazán kikölcsönöztem volna. Aztán egyszer csak az ujjam megakadt egy könyvön... "Neked adom a napot" címet viseli. Molyon már találkoztam vele, és hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy kiveszem, mert nagyon jó véleménnyel voltak róla, és amúgy is érdekelt az írónő, és a két könyve közül ezt kölcsönöztem ki. Nem bántam meg!
Amikor elolvastam az első fejezetet, kicsit fintorogtam, hogy hát mi ez! Katyvasz, nem is értem mi van... nagy nehezen vettem rá magam a folytatásra... aztán nagy nehezen vettem rá magam, hogy letegyem a könyvet :D Annyira nagyon megtetszett, hogy hihetetlen >< Nem tudom, hogy értékeljem szövegesen molyon ezt a könyvet, mert egyszerűen nem tudom kifejezni magam normálisan. Tele van fantáziával... ahogy Noah festett a gondolataival, azok a képek mindig kivetültek lelki szemeim elé, és annyira jó élmény volt ez. Amikor a szürke levegőt szívta magába, mintha körülöttem is szürke lett volna a levegő... aztán amikor megtelt színnel, mintha itt is szivárványt festettek volna a szoba falaira. Annyira szépen van megfogalmazva az egész, és annyira tetszettek a szereplők. A bezárt szívükkel, a szomorú álarcukkal, amit aztán sikerült levetniük, jajj.
Hát na... rég olvastam ilyen jót (｡♥‿♥｡) Olyan kár, hogy vége lett ｡ﾟ( ﾟஇ‸இﾟ)ﾟ｡
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése