Itt is van:
Mit
kéne tennem, hogy belém szeress?
Miért
állsz itt ebben a zivatarban
Tántorogva ezen a sötét utcán?
A nyugtalan szemeidből, mintha elvesznél
Érzem a fájdalmat
Tántorogva ezen a sötét utcán?
A nyugtalan szemeidből, mintha elvesznél
Érzem a fájdalmat
Én
is tudom, milyen érzés
Minden értékes dolgot elveszíteni az életben
Minden betegség és könny a veszteség érzéséből jön létre
A test és a lélek, ami összetört
Egyszer majd kifakul, és meghal
Minden értékes dolgot elveszíteni az életben
Minden betegség és könny a veszteség érzéséből jön létre
A test és a lélek, ami összetört
Egyszer majd kifakul, és meghal
Olyan
veszélyes vagy,
Mintha a világ minden fájdalmát cipelnéd
Még mindig küzdesz az akadály ellen,
Melyet magad építettél
Ébredj fel, az élet olyan, mint a tél,
Mit nehéz előre megjósolni, szóval ne okold magad
A háttérben rejtőzöl, hogy ne sérülj meg
Még mindig sírsz a megpróbáltatás viharában állva
Azokra a dolgokra gondolva, amik boldoggá tettek
Igen, ezek a dolgok talán hazavezetnek téged
Mintha a világ minden fájdalmát cipelnéd
Még mindig küzdesz az akadály ellen,
Melyet magad építettél
Ébredj fel, az élet olyan, mint a tél,
Mit nehéz előre megjósolni, szóval ne okold magad
A háttérben rejtőzöl, hogy ne sérülj meg
Még mindig sírsz a megpróbáltatás viharában állva
Azokra a dolgokra gondolva, amik boldoggá tettek
Igen, ezek a dolgok talán hazavezetnek téged
Mit
kéne tennem, hogy belém szeress?
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Mindenki
illúziókba esik, nem pedig álmokba
Így elferdítik, és megtagadják a valóságot
Könnyen jön, könnyen megy
Néha magason élni, néha mélyen
Ne sírj, még ha most nehéz is,
És az élet oly’ kicsinek is tűnik
Lehet olyan fényes, mint egy gyűrű kis ékköve
Nyisd meg a szíved, hogy szerethessünk, még mielőtt túl késő lenne
Így elferdítik, és megtagadják a valóságot
Könnyen jön, könnyen megy
Néha magason élni, néha mélyen
Ne sírj, még ha most nehéz is,
És az élet oly’ kicsinek is tűnik
Lehet olyan fényes, mint egy gyűrű kis ékköve
Nyisd meg a szíved, hogy szerethessünk, még mielőtt túl késő lenne
Nézz
a virágra, mely sebesen virágzik ki,
Amiért a betont áttöri
Ismerni fogod az erőt, amid van,
Te, aki elsüllyedt ezelőtt a kegyetlen valóság előtt
Vissza fog fizetni a fájdalmakért
Melyek ennek a kegyetlen valóságnak köszönhetőek
Ne aggódj, és menjünk tovább így együtt
Lásd a szivárványt az égen az eső után
Gondolj arra, mi jöhet a sötét felhőkkel borított éjszaka után
Ezek a dolgok talán hazavezetnek majd téged
Amiért a betont áttöri
Ismerni fogod az erőt, amid van,
Te, aki elsüllyedt ezelőtt a kegyetlen valóság előtt
Vissza fog fizetni a fájdalmakért
Melyek ennek a kegyetlen valóságnak köszönhetőek
Ne aggódj, és menjünk tovább így együtt
Lásd a szivárványt az égen az eső után
Gondolj arra, mi jöhet a sötét felhőkkel borított éjszaka után
Ezek a dolgok talán hazavezetnek majd téged
Mit
kéne tennem, hogy belém szeress?
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Én
is csúnyán beteg voltam, és a sötétségbe rejtőztem
Akkoriban félig halott voltam, tehát búcsú nélkül sírhattam
Bár a kezeim és a lábaim jól vannak, ok nélkül beteg voltam
A szörnyeteg nőtt a gyenge, alázatos szívemben
Most hadd legyen, ahogy van, hadd legyen
Ahogy a régi dalszövegek, hagyj mindent, hadd menjen az áramlattal,
Hadd legyen így!
Hát te tudod, hogy sosem tapasztalhatunk meg mindent az életben?
Bár eszünk, élvezzük, lapátoljuk az ételt minden nap
A kanálnak fogalma sincs, hogy ízlik ez
Akkoriban félig halott voltam, tehát búcsú nélkül sírhattam
Bár a kezeim és a lábaim jól vannak, ok nélkül beteg voltam
A szörnyeteg nőtt a gyenge, alázatos szívemben
Most hadd legyen, ahogy van, hadd legyen
Ahogy a régi dalszövegek, hagyj mindent, hadd menjen az áramlattal,
Hadd legyen így!
Hát te tudod, hogy sosem tapasztalhatunk meg mindent az életben?
Bár eszünk, élvezzük, lapátoljuk az ételt minden nap
A kanálnak fogalma sincs, hogy ízlik ez
Mit
kéne tennem, hogy belém szeress?
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Mit kéne tennem, hogy a lépteid felém vezessenek?
Nem adnál nekem még egy esélyt?
Ne kérj bocsánatot, rendben van, most menjünk vissza
Nekem egészen tetszik!
tényleg szép :)
VálaszTörlésörülök, hogy így gondolod ^^
VálaszTörlés