wíí

Címadásban sosem voltam jó.
Ebben a hónapban nagy örömök értek, de történt egy nagyon szomorú dolog is.
A rosszról megemlékezem, nem rontom más kedvét is >w<
Jövő hónapban jön ki a B.A.P új albuma, amiből kaptunk már is egy kis előzetest. A tagok minden számból feltöltöttek egy kis részletet, és már érzem előre, hogy a Blind és a Young, Wild & Free lesz a kedvencem. Az ilyet néha jól megérzem, bár az utóbbi Gazette Albumnál tévedtem ^^"
De linkelem, hogy aki erre téved, hallgassa, milyen csoda készülődik (nekem legalábbis az, na) --> Blind <-- Már a zene is... szerintem nagyon szép szám lesz, és alig várom, hogy egészben halljam mindet ^^ Szóval a nagy örömök ezek voltak, hogy minden nap nyilvánosságra hozták a kis morzsákat az új dalokból, és a koncertről is jöttek hírek, szóval sok Baby örül most, azt hiszem.

És~ Hónap vége van, én pedig épp most fejeztem be az utolsó könyvem ebben a hónapban, az Angyalfényt. Szeretem az angyalokat, ezért olvasok ilyeneket ^----^ És ezzel együtt több, mint 3800 oldalt olvastam a hónapban. Ez nekem akkora nagy szám, és nagyon örülök, hogy ez a fajta érdeklődésem nem csökkent, sőt! Amúgy elolvastam az Alkonyat 3. részét, és rájöttem, hogy annyira nem is rossz, mint gondoltam. Mindig is mindenki azt állította, hogy Bella gyökér... de amennyi idegtépő főszereplővel olvastam én már könyvet (pedig nem is olvastam még sokat), ez teljesen rendben van, sőt. Nem tesze-tosza, kimondta, amit akart, és nem voltak idióta cselekedetei, mindent megbeszélt kb a többiekkel... néhány könyvben erre sosem képes a főszereplő...
Ééés! Találkoztam egy sorozattal, amit egyenesen imádok! Az Anyák maffiája Kerstin Gier-től. Vicces, de komoly témákról is szó esik benne. Egy családanyáról szól, aki a válás közepén van. Eredetileg négy részes, de sajnos csak kettőt fordítottak magyarra belőle. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudok németül, ugyanis még csak angolul sem adták ki. :c Nagy kár, pedig nagyon beleszerettem.
Voltam conon, Pesten. Furcsa érzés volt, kicsi volt a társaságunk, de furcsa, mintha ezelőtt fele ennyi embert sem láttam volna k-poposok közül. Lehet, hogy csak cenzúráztam őket? Bár számomra a con sose lesz olyan, mint először volt, azért örültem, hogy a barátaimmal kimozdultam itthonról. Láttam néhány ismerőst, de egyikükkel sem találtam meg a közös témát, amiről cseveghetnénk, így hát csak álltam a tömeg közepén, és voltam. Mellesleg láttam egy édibédi mókuskát, miközben sétáltunk, és ittam Bubble-teat, amit már egy ideje kipróbáltam volna, mert elképzelni sem tudtam, milyen. Hát nem rossz, de tuti nem leszek megveszve érte. Ezenkívül csak kitűzőket és könyvjelzőt vettem, és csodák csodájára nem lettem rosszul utazás közben,. Bár nehéz lett volna erre figyelnem, hisz a barátnőmmel odafele végigpofáztuk az utat, a végére már égett az arcom, mert az előttünk ülők úgy néztek ránk, mintha tisztára idióták lennénk. Megértem, mert nem tudják, mikről beszéltünk, és kívülálló füllel én is azt hinném, hogy full debilek eszmecseréjét hallom.

Amúgy van egy dolog, ami folyamat nyomja a szívem manapság. Egy régi ismerősömmel kapcsolatban van... rájöttem, hogy valamit rosszul csináltam a múltban, és valószínűleg csúnyán megbántottam anno egy számomra kedves embert. Persze, ilyen sokszor megesik, mondhatnánk, csakhogy normál esetben úgy tűnhet, hogy nem történt semmi... de így évekkel később rájöttem, hogy ami nekem, vagy a legtöbb embernek normális, az neki nem volt az, és most... bánt. Nem akartam, és valószínűleg ő ezt már sosem fogja megtudni. Nincs erőm elé állni azzal, hogy sajnálom, mert hát min változtatna? Főleg, hogy nem is igazán akarjuk látni egymást... mit segítene? Neki valszeg' semmit... nekem meg csak a lelkem lenne könnyebb. Bár tudná, hogy nem így akartam. Bár újra a régi lenne...
nomindegy...